A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Két nappal a soha meg nem élt terortámadás után, ami Európa szívét, Párizst érte - döbbent félelem súlyos felhői takarják el az eget, a mi Európánk kék egét...
Ki hitte volna, hogy a balszerencsésnek hitt péntek 13.-a akkorát üt, terrorista fegyverekkel, hogy nemcsak Európa - a világ is beleremeg?
Európa felsikoltott...
Van, aki már a III. Világháborúról beszél...
Pedig a második világháború iszonyata még itt lebeg fölöttünk, akár a mostani baljós felhők, még élnek azok közül sokan, akik átélték, a borzalmakat, mikről a költő, Radnóti Miklós, 1944. május 19-én így írt...
Töredék (Hungarian)
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
*****
Fragment (English)
I lived upon this earth in such an age
when man was so debased he sought to murder
for pleasure, not just to comply with orders,
his faith in falsehoods drove him to corruption,
his life was ruled by raving self-deceptions.
..ő már nem élte meg a háború végét, pedig egy év múlva, 1945. május 8-án véget ért a háború, az emberek a romokból újra élhető világot építettek... Sítva, nevetve, könnyezve, verítékezve - egy még szebb világot... Szebbet, mint ami valaha is volt...
Vigasztalódj Európa, mert félelemben nem lehet élni, ébredezzünk, kezdjünk el gyógyulni, újra hinni - mert van miért...
Párizs - a fény, a szerelem városa mára elsötétült...
Az Eiffel torony fényeit eloltották...
Párizs és Európa fél...
Szóljon egy pici nő, a franciák egyik legnagyobb művészének himnusza - ezúttal nemcsak a szerelemért, hanem a békéért, Párizsért, a franciákért - mindannyiunkért...
Okos emberek, tanult emberek mondják (de tudjuk mi magunk is) él bennünk egy gyermek, az a gyermek akinek születtünk, legyünk akár matuzsálemi korban, akkor is!
Kutatják is százféle módon, a viselkedésünket, mimikánkat, gesztusainkat, testbeszédünket, hogy melyik hogyan, miben változik az életünk során az évek múlásával. Hosszú, komoly tanulmányok születtek arról, hogyan sérült gyermeki énünk, akkor, amikor... anyu ránk szólt, apu meg hagyta, a nagyi meg még a popsinkra is ütött, ha nyelvet öltöttünk rá! Tanfolyamok sokaságán tanulhatjuk meg előhívni a bennük rejtőző gyermeket, aztán elkezdhetjük mi magunk gyógyítgatni, felnőttként, a gyermeki sebeinket...
Hogy nem sikerül, pedig mi mindent megtettünk, még a méregdrága tanfolyamok díját is kipengettük?
Na, itt a gond! Mert bizony vannak olyan gesztusaink, pózaink, fintoraink amiket életünk végéig viselnünk, cipelnünk kell ha akarjuk, ha nem!
Ne is küzdjünk ellene, mert minek? Ettől vagyunk mi, azok, akik: önmagunk!
Érdekes fotósorozatot tartalmazó videót készített az olaszországi VideoNews24. portál, amit a videomegosztón is közzétett. A világ különböző részein élő embereket kért meg arra, hogy keresgéljenek a családi fotóalbumokban. Hasonlítsanak össze gyerekkori képeket, több évvel később készültekkel, s ha találnak olyat, amin ugyan olyan fintor, póz, helyzet szerepel, mint egy-egy felnőttkori képükön, küldjék el nekik...
Az összehasonlítás lenyügőző és komoly bízonyíték arra, hogy nem bújhatunk ki a saját bőrünkből!
Érdemes megnézni, aztán otthon, a saját képeink közt keresgélni! Tuti, hogy találtok hasonlót - én találtam!
Hihetetlenül nagy öröm volt, hogy én, ÉN vagyok még ma is!
Több mint ötven éven át a nők bálványa volt a filmkockákon és az életben egyaránt Alain Delon, francia filmszínész! 1935. november 8-án született, a franciaországi Seauxban. így éppen ma tölti be 80. életévét! Játszott szórakoztató közönség filmekben éppúgy, mint a filmtörténelem örökérvényű művészi alkotásaiban. A Rocco és fivéreiben nyújtott alakításával indult be igazán színészi karrierje az 1950-es évek végén. Számtalan filmje közül a legismertebbek az Egyzsaru bőréért, a Borzalino, a Vörös és fekete... Valamint ő volt a máig legjobb Zorro, akit még Antonio Banderas sem tudott überelni!
A fenti képen Delon még fénykorában, itt pedig napjainkban, 80 évesen!
Még ma is nagyon, de nagyon jól néz ki!
Íme:
Számos kitüntetése közül a legbüszkébb a Francia Becsületrendre.
Valósággal gágog a Net! Komolyan! Napi kóborlásaim közben bármelyik online portálra kukkantottam be, libák fogadtak! Képen, videón, írott történetekben.... Még szerencse, hogy ebben a virtuális világban azért nem annyira úgy történnek az események, mint a valóságban, mert akkor a nagy bekukucskálások közepette én is megjárhattam volna a libákkal, akár úgy, mint ez a postás!
Figyeljétek csak:
Köztudott ugyanis a libákról, hogy majdnem olyan jó házőrzők, mint a kutyák! Gondoljunk csak a történelemben is feljegyzett capitóliumi libákra, akik gágogásukkal megmentették Rómát is!
(Akit érdekel a teljes történet ITT (katt) olvasható!)
Vigyázni kell velük, tanúsíthatom! Egyszer fiatalasszony koromban vendégsében jártam vidéken egy kedves családnál, akiknél a füves udvaron csirkék kapirgáltak, kacsák, libák totyogtak. Az udvarban az aprójószág között Gedi, a gúnár volt a főnök! Teljes nevén, Gúnár Gedeon, nevét természetesen nagy elődjéről Gőgős Gúnár Gedeonról kapta, aki címszereplő főhőseként immár majdnem ötven éve segít a kisiskolásoknak a betűk megismerésében, az olvasás megszerettetésében! Van-e aki akár gyerekként, akár szülőként ne találkozott volna ennyi idő alatt (1976-ban jelent meg először) ezzel a könyvvel?
Visszatérve az én találkozásomra Gedivel, a gúnárral... Naná, hogy nem örült nekem, hiszen idegen voltam a háznál, ráadásul még a köreit is zavartam, mert odáig merészkedtem, hogy hátra sétáltam az udvar végébe, megcsodálni az orgonabokrokat és az éppen nyíladozó veteményes kertet. Mivel nem ijedtem meg eléggé attól, hogy előre nyújtott nyakkal, vészesen sziszegve kergetett, egy óvatlan pillanatban belecsípett a combomba. Mi tagadás, fájt! De az még csak hagyján! Estére be is lilult a csipés helye, jó tenyérnyi foltban a combomon! Na, kaptam én az uramtól! Életem párja nem igazán akarta elhinni, hogy egy liba "csípet" annyira, hogy így megcsípett! Joggal gondolta, hogy a combom csipkedése csak az ő privilégiuma! Hiába is magyarázgattam neki, hogy nem kellettem én a Gedinek. mert a tudósok szerint a libák közt a gúnár ugyan többnejűségben él, de ha már kiválasztotta a maga 4-5 asszonyát, akkor hűséges a családjához, más tojóval ki nem kezdene!
Na, félre a viccel, meg az én történeteimmel, térjünk vissza a Márton napra és a hagyományaira. A legenda szerint Szent Márton, aki Szombathelyen, akkori nevén Savariában született, a középkor legnépszerűbb szentje volt. Népszerűségét a szegények oltalmazásával, védelmezésével, tanításával vívta ki. Annyira, hogy tömegek gyűltek össze azért, hogy püspökké válasszák! Küldöttség ment érte, de Szent Márton nem akart előkelőség lenni, ezért a lúdak óljába bújt. Azok pedig nagy gágogással, szárnycsapkodással elárulták búvóhelyét! De nagy valószínűséggel, nem ezért eszünk Márton napkor libát, hanem ennél jóval prózaibb okokból! Éppen erre az időre érik el a tavasszal kikelt kislibák a vágósúlyt. Ekkor lehet már májra hízlalni őket, kukoricadara tömésével. A magyar libamájnak, libatollnak nagy kereslete volt Európa szerte és a világban. A magyar libasült, sajátos fűszerezésével, raffináltan pikáns párolt lilakáposztával, hagymás krumplival előkelő helyen szerepel napjainkban is, még a világhírű Michellin csillagos éttermek kínálatában is!
Úgy szól a népi mondás: aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik... Igen ám, csak manapság ezt nem olyan könnyű betartani! Egy szép hízott, 7-8 kilós liba piaci ára meghaladja a tízezer forintot is, ezt meg ugye nem sokan engedhetik meg maguknak?
Azért, ügyesen meg lehet oldani azt a Márton napi lakomát! A legtöbb piacon és vásárcsarnokban 5-600 forintért lehet kapni egy kiló ugynevezett liba szárnytövet, ami kisebbfajta combocska. Nagyságától függően 6-8 darab fér bele a kilóba! Egy fej lila káposzta köretnek, meg krumpli,hagymával - alig több mint ezer(!!!) forintból kijön! Mennyei menűt tudsz varázsolni a Márton napi vacsora asztalra! Ha nagyon ki akarsz tenni magadért, vegyél egy liba far-hátat is. Készíts hagymás, májas, borsos, petrezselymes tölteléket, a far-hátat fektesd tepsibe, belsejébe halmozd a tölteléket és süsd meg! Majdnem olyan finom lesz, mint a legendás töltött libanyak!
Lakmározattok, egyetek Márton napján, akár libát libával is....
Ne aggódj, ezután már senki nem fog többé buta libának nevezni!
De ha igen, ne sértődj meg! A liba nem egy haszontalan állat, sőt nem is buta!
Borítékolható volt, hogy kitör a háború az új közétkeztetési rendelet - ismertebb nevén a menzareform nyomán az óvodák, iskolák házatáján. Nem is csodálkozom rajta, mert igen komoly változtatásokat követelnek a szabályok. Ízig-vérig, sőt! a sótlanságig korszerű, cukor-, zsír- és sóban szegény reformkonyhává kellett alakulniuk az ovik és az iskolák menzáinak. Szülők, konhyafőnökök és konyhalányok - egyformán bírálják. Mesterszakácsok és különféle táplálkozási szakértők a médiában - többféleképpen magyarázzák a rendelet előnyeit és hátrányait.
Egyre pörgősebben zajlik a só-show (mert mindenki főleg az ételek ízetlenségét, sótlanságát kifogásolja) tévében, rádióban, újságokban, iskolákban, utcákon, tereken és ami még szomorúbb, a kisgyermekes családok otthonában, napi szinten.
Azt a vitathatatlan tényt viszont mindenkinek tudomásul kellett vennie a szeptember óta eltelt két hónap tapasztalatai nyomán: a gyerekeknek nem ízlik a reform kaja! Több kerül belőle a moslékos edénybe, mint a gyerekek gyomrába...
Mondhatnám, hogy finnyásak ezek a mai gyerekek - de nem tehetem, mert mi sem nagyon rajongtunk a menza kajáért. Bár voltak ott olyan ételek, amikre minden hajdani osztálytársam ellágyuló nosztalgiával emlékszik, mert azt az ízt azóta sem érezték olyan finomnak - mint például a sárgaborsófőzelék, a grízestészta, a tojáskrém, vagy a betűtésztás paradicsomleves! IGEN! Ez volt a sztár! Üzenni is lehetett vele! Az ügyesebb fiúk a levesből kihalászott tészta-betűkből még a legkedvesebb lány nevét is kitudták rakni! Úgy ám! Így, ni:
Az én nevemet másodikban a Benes Laci rakta ki a 2./béből. Komolyan meghatódtam, csak aztán - ahogy az az ilyen nagy iskolai szerelmeknél már lenni szokott - a nagyszünetben az udvaron jól megrángatta a copfjaimat, így aztán hamar odalett a paradicsomleves varázsa...
Jaj, annak a levesnek, a menzainak ott a suliban, nemcsak varázsa volt, hanem íze is... Kicsit cukros, kicsit sós... olyan, olyan.... nagyon finom!
Úgy, hogy megértem én tökéletesen ezeket a mai gyerekeket! Mert a zsír, meg a cukor még csak hagyján, de a só??????? Sótlan étel? Ilyen még a mesében sincs... Illetve, dehogy! VAN! Bizony, hogy van! Az egyik kedvenc magyar népmesénk éppen hogy a sóról szól!
Emlékeztek még az öregkirály legkisebbik lányára, aki apja kérdésére, hogy mennyire szereti őt a lányka, azt a választ adta: annyira, mint az emberek a sót?
Ha nem, nézzétek csak meg újra a mesét! Nem hosszú! Érdemes!
Nos?
Valahogy nem jó a gyerekeinknek ez a sótlanság... Annál is inkább, mert az új közétkeztetési rendelet alkotói egy nagyon fontos dolgot elfelejtettek figyelembe venni, az egészségügyi szempontok mellett! Nevezetesen azt, hogy a szegénységben élő gyerekek, akik csak az iskolában juthatnak tartalmas ételekhez, éppúgy nem eszik meg az ízetlen, sótlan ételeket, mint azok a társaik, akiknek azért otthon van még mit enniük. Mi sem voltunk gazdagok, de emlékszem a Nagyi, csak úgy magától, előírások nélkül, a szüleitől kapott és tanult szokásjog alapján állította össze a családi étrendet. Pénteken - bár nem volt már ő sem nagyon vallásos - böjti napot tartottunk. Hús nem volt, legfeljebb hal, s a pénteki leves, mindig fokhagyma leves volt. Úgy mondta a Nagyi: giliszta-hajtónak... Nem szerettük, de megettük! A maradékot a kisállatok kapták, féregtelenítés okán. Felnőtt koromban tudtam csak meg, hogy a fokhagymának valóban féregtelenítő hatása van. A Nagyi bőven használt zöld fűszereket, petrezselymet, zeller levelét - mert vízhajtók... a vasárnapi bőséges ebéd, vacsora után a hétfői és keddi napok a tészták napjai voltak.... A Nagyi konyhájában rend volt és az ételeiben pedig benne volt minden, ami kellett, só, bors, paprika,szeretet... Megjegyzem, kilencvenhároméves koráig élt egészségesen a saját, fűszeres, népi konyháján és mi sem panaszkodhattunk sokat az egészségünkre...
Pedig a Nagyi nem volt egy művelt asszony, nem sokat tudott a reformétkezésről, az aktuális gasztronómiai trendekről, (az új közétkeztetési rendelet hatályba lépését meg már nem érte meg...) - így nem tudhatta azt sem, amit én a neten kutakodva a só emberi szervezetre gyakorolt hatásáról olvastam:
"A só minden élőlény számára életfontosságú. Ez különösen érvényes asztmás, allergiás és autoimmun megbetegedésekre. Víz, kálium és só együttesen szabályozzák a szervezet vízháztartását. A víz a szállító szerepét betöltve a sejtek anyagcsere folyamatainál keletkező bomlástermékeket távolítja el. A sejten belüli vízháztartásért a kálium felelős, mennyiségbeli arányában. A növényvilágban is a gyümölcsök húsának keménysége a kálium által megkötött víztől függ. A napi ételeink sok káliumot tartalmaznak az elfogyasztott gyümölcsök és zöldségek formájában, de szinte sót alig. Ezért fontos a só mindennapos utánpótlása. Só vizet von el a sejtekből, így biztosítja a sejten kívüli vízháztartást. Szerveztünkben alapjában véve két "tenger" van az egyik a sejten belüli, a másik a sejten kívüli. Az egészségünk e két "tenger" egyensúlyától függ. Ezt tudjuk biztosítani elegendő víz bevitellel, káliumban gazdag gyümölcsök és zöldségek, valamint egy természetes só fogyasztásával."
A mai napon a neten egy lépcsőbe botlottam.... Nem akármilyen lépcsőbe!
Így néz ki:
(foto: google)
Igen! Jól látja, aki nézi! A világ és hazánk történelmének nagy eseményeinek pontos dátumaival van feliratozva minden egyes lépcsőfok! Ez valami óriási! Emlékeztek még, milyen nehezen ragadtak meg a fejünkben a dátumok? Hányszor, de hányszor kellett elismételnünk, hogy ne hibázzunk a felelésnél, uram bocsá' az érettséginél vagy ami még rosszabb, az egyetemi felvételinél? De jól is jött volna nekünk akkor, még diákként egy ilyen lépcső! Nap mint nap farkasszemet nézhettünk volna a történelemmel, lépcsőről-lépcsőre...
Na, és a szorzótábla, mikor alsósok voltunk? Az se ment könnyen... Emlékszem nekünk ritmusos kis dalocskával összekötve próbálta a fejünkbe fűzni a tanítónéni! De utáltuk, húúú! Csak most, felnőtt fejjel jöttünk rá, hogy nem volt hiába az a sok gyötrődés (jajjj, nekem!)! Mert hiszem szorzótábla nélkül hova is jutottunk volna a többi tantárggyal, a komoly matekkal, a fizikával? Aztán, később meg otthon, mikor már azt kellett kiszámolnunk az első önálló lakásunkba, hogy X falfelületre mennyi festéket, tapétát vegyünk? Szó, ami szó, ma már tudjuk nélkülözhetetlen ismeretek birtokába jutottunk, ha akkor nem is tetszett annyira a megtanulásuk...
Ámulva néztem ezt a lépcsőt! Kicsit irigykedtem is az ott tanuló gyerekekre, mert ilyen okosan gondos tanáraik vannak! A felsősök a történelmes lépcsőn járnak, az alsósok pedig a szorzótáblával feliratozott lépcsőket járják!
Mikor utána kutakodtam, alig hittem el, hogy ez magyar ötlet! Egy baranyai kisvárosban Sásdon jutott eszébe az általános iskola könyvtárosának. Aki elmondta az iskola fiatal igazgatónőjének... Neki nagyon tetszett, a tanári karnak úgy színtén, így önkormányzati támogatással gyorsan meg is valósították.
Sásd nevét mostantól érdemes megjegyeznünk. A google ezt írja róla:
"Sásd város Baranya megyében, a Hegyháti járásának és Sásdi kistérségének székhelye..... éppen félúton helyezkedik el Pécs és Kaposvár között, mindkettőtől kb. 35 km-re, a 66-os főút mentén. Dombóvártól 15 km-re (a 611-es főúton) Aki többet is szeretne megtudni a festői városkáról, kattintson IDE a honlapjukól még többet megtudhat róluk!
A városka különben így néz ki, alkonyi fényben:
(foto: google)
Nemcsak szép hely, nagyszerű emberek lakják...
A lépcsős ötletet pedig itt Magyarországon sok helyen be kellene vezetni! Nemcsak az iskolákban... Esetleg a Parlamentben vagy a komoly döntéseket hozó közintézményekben is... Mondtam ezt már másoknak is. Helyesélték az ötletet, csak azt nem tudtuk közösen eldönteni, hogy azokra a lépcsőkre mit írjanak ki? A tízparancsolatot vagy elég lenne csak annyi: a haza minden előtt? Lehet, hogy akkor eredményesebben haladna kicsi országunk gazdasága - fölfelé...
Mi tagadás, gyakran leselkedek a neten... (ki nem?) Sokszor azonban még leselkednem sem kell, elém fut egy-egy poszt, kép, videó ami mellbevág vagy nyakon - és máris az a kényszerképzetem támad, hogy ezt másnak is látni kell!
Mint most például ezt:
Putyin orosz kormányfő és Angela Merkel, Európa nagyasszonya éppen egy szuper járgányt csodálnának, amikor hirtelen egészen más csudálni való fut feléjük, két hosszú lábán fedetlen keblekkel! Biztosan szépek lehetnek azok a mellecskék, mert Putyin a látványtól úgy tárja ölelésre a karját, hogy közben talán már simogatná is.. (jujjj!!!!).... De nem engedik! Az egyik kredenc nagyságú biztonsági őre, gyorsan mozdulva, élőfalként védi meg elnökét a rossztól... Szegény Putyin, mondhatnánk, még ölelkezni sem engedik... Hiába, nem könnyű olykor a világ urainak élete sem... Sok lemondással is jár!
Az amúgy nem annyira ijedős Angie ( állítólag a németek becézik így) riadtan menekül kísérői közé, akik úgy tűnik nem annyira menekülnének... Talán csak nem tetszik nekik a látvány?
De még mielőtt igazán sajnálni kezdenénk Putyint, hogy lemaradt egy váratlanul jött ölelésről, olvassuk el a a lány hátán lévő cyrill betűs feliratot...
Háááát... Hogy mi van ráírva? Nem egészen szó szerinti fordításban (mert az nem annyira szalonképes) ez: "Menj, a 3,14csába!
Úgy tűnik ez a videó a tévedések vígjátéka, nem Merkelnek kellene menekülnie, hanem Putyinnak.... vagy az az üzenet a pucér nő hátán nem is éppen Putyinnak szól? Mert hiszen akkor miért akarná ölelgetni az a lány?
Az én nevemet másodikban a Benes Laci rakta ki a 2./béből. Komolyan meghatódtam, csak aztán - ahogy az az ilyen nagy iskolai szerelmeknél már lenni szokott - a nagyszünetben az udvaron jól megrángatta a copfjaimat, így aztán hamar odalett a paradicsomleves varázsa...
Utolsó kommentek