Okos emberek, tanult emberek mondják (de tudjuk mi magunk is) él bennünk egy gyermek, az a gyermek akinek születtünk, legyünk akár matuzsálemi korban, akkor is!

Kutatják is százféle módon, a viselkedésünket, mimikánkat, gesztusainkat, testbeszédünket, hogy melyik hogyan, miben változik az életünk során az évek múlásával. Hosszú, komoly tanulmányok születtek arról, hogyan sérült gyermeki énünk, akkor, amikor... anyu ránk szólt, apu meg hagyta, a nagyi meg még a popsinkra is ütött, ha nyelvet öltöttünk rá! Tanfolyamok sokaságán tanulhatjuk meg előhívni a bennük rejtőző gyermeket, aztán elkezdhetjük mi magunk gyógyítgatni, felnőttként, a gyermeki sebeinket...

Hogy nem sikerül, pedig mi mindent megtettünk, még a méregdrága tanfolyamok díját is kipengettük?

Na, itt a gond! Mert bizony vannak olyan gesztusaink, pózaink, fintoraink amiket életünk végéig viselnünk, cipelnünk kell ha akarjuk, ha nem!

Ne is küzdjünk ellene, mert minek? Ettől vagyunk mi, azok, akik: önmagunk!

Érdekes fotósorozatot tartalmazó videót készített az olaszországi VideoNews24. portál, amit a videomegosztón is közzétett. A világ különböző részein élő embereket kért meg arra, hogy keresgéljenek a családi fotóalbumokban. Hasonlítsanak össze gyerekkori képeket, több évvel később készültekkel, s ha találnak olyat, amin ugyan olyan fintor, póz, helyzet szerepel, mint egy-egy felnőttkori képükön, küldjék el nekik...

Az összehasonlítás lenyügőző és komoly bízonyíték arra, hogy nem bújhatunk ki a saját bőrünkből!

Érdemes megnézni, aztán otthon, a saját képeink közt keresgélni! Tuti, hogy találtok hasonlót - én  találtam!

Hihetetlenül nagy öröm volt, hogy én, ÉN vagyok még ma is!