A legendás sportriporter, akit az Aranycsapat 12 tagjaként is emlegetnek, most, február 5-én töltötte be 94. életévét.

Nekem az ő személye egyet jelent a magyar labdarúgás történelmével. Szeretem őt, éppen úgy, mint a focit.

(Élettörténete, pályafutása részletesen ITT olvasható. (katt)

Miért is? Nos....

....minden ellenkező híresztelés ellenére, elhiheti nekem minden hitetlen férfiember, hogy egy nő is szeretheti a focit! Na, nem ezt a mai nagyon magyar focit, de a külföldieket azért meg lehet nézni. Ami az én foci szeretetem illeti, az sorsszerű volt. Újpestre születtem, ahol a foci volt mindennek az alfája és omegája. Apám, már ötévesen vitt magával minden meccsre a Dózsa pályára, mert akkoriban az újpesti labdarúgó csapat(ma UTE) éppen ezt  a nevet viselte. De hát lehetett egy ilyen helyen nem a focinak élni, ahol gyerekkoromtól fiatalasszony koromig így vonultak a fiúk, férfiak egy-egy nagyobb mérkőzés napján végig a Baross utcán, a Megyeri úti pályára:
 

Ó, hát fantasztikus volt, minden heti program! Mi lányok meg mentünk utánuk üdén, frissen, csipkésen fodorban, bodorban, legújabb rucikban, akár az Epsomi derbyre mennék! Volt éneklés, kerepelés, dudálás, igazi szurkolás, győzelem, ünneplés, ilyen, mint manapság...

..... éssssss!!! még Szepesi Gyuri bácsival is kezelhettünk, aki mindig frissen mosott hófehér ingben állt a pálya szélén, kezében a mikrofonnal! Ha bárki odament visszaköszönt, hunyorított felé, de a szemét a pályáról, a focistákról soha le nem vette...
Nagyon különleges, remek férfit, embert nézhettünk, láthattunk egészen közelről!


De hát nem kell ragoznom, van-e aki ne ismerné őt, "A" sportriportert, Szepesi Györgyöt? Akinek a hangját a tévé mellett is a rádióból hallgattuk, és akinek a közvetítését a legnagyobb magyar futball sikerről a londoni 6-3-as magyar győzelemről milliószor is megnézte, hallgatta Magyarország és az egész világ?

Az évszázad mérkőzésén....


Nagy örömünkre, még ma is köztünk van, 2016. február 5-én ünnepelte 94. születésnapját!

Talán, jó lett volna, ha a sok kitüntetés, elismerés cím mellett, beválasztották volna a Nemzet Sportolói közé is, hiszen kinek ne lenne ott a helye, ha neki nem, aki ízig-vérig minden porcikájáig a sporttal, a sportnak élt??? Így örökre megőrizhette volna legjobbjaink között nevét az utókor...

Bár a magyar sportrajongók emlékezete anélkül is őrizni fogja, hiszen neve, legendája apáik meséiben éppúgy az unokákra száll, mint Puskás Öcsié, meg a legendás tizeneggyé...
Biztos vagyok benne, hogy örök érvényű lesz mindig egy mondata, amit nekünk adott, megszívlelendő ajándékként:

"Bármit teszünk, tegyük szenvedéllyel, vagy sehogy!"

Isten éltesse, Gyuri bácsi, 94. születésnapján!

Akinek van kedve, hallgassa meg, nézze meg Magyarország legeredményesebb, legnagyobb sportriporterének, legemlékezetesebb közvetítését!

Rövidített változat, de érdemes újra felidézni...

(fotók: google, Újpest anno, Újpesti Helytörténeti gyűjteménytár

video: youtube, hathárom.hu)