Hurrá! A mai naptól - még ha nincs is annyira hideg - már belevethetjük magunkat a tél örömeibe, teljes hévvel, lendülettel!
Korizhatunk!
Na, azért attól nem kell tartania annak, aki nagy örömében mindjárt a dupla Lutz-al próbálkozik, vagy hogy is hívják ezt a jeges figurát, mint a képen látható ifjú hölgy, mert műjégen ez nem fordulhat elő! A természetes vizeink pedig egyelőre, még csak hidegek, de nem jegesek. A korcsolyázás örömeinek a Városligeti Műjégpályán hódolhatunk, ami mától fogadja a tél egyik legkedveltebb sportjának szerelmeseit! A hírek szerint, idén nyáron elvégezték a Műjégpálya hűtéstechnológiai rendszerének bővítését, ennek köszönhetően a pálya hűtőberendezése az eddigieknél hatékonyabban tudja majd kezelni a szélsőséges időjárás okozta üzemeltetési nehézségeket - adták az MTI és így mindannyiunk tudtára a fővárosi önkormányzat. Megtudhattuk azt is, hogy hosszabb nyitvatartással, változatlan jegyárakkal várja a vendégeket a műjégpálya, a korábbi évek gyakorlatától eltérően korábbi időpontban, már november 25-től!
Aki teheti, induljon útnak, ide:
Friss levegő, sima jég, bérelhető korcsolyacipők, felújított, megszépített épület fogadja a látogatókat.
Szinte hihetetlen, hogy a műjégpálya immár száznegyvenöt(!) éve fogadja a korcsolyázás kedvelőit, hiszen 1870. január 29-én, maga Rudolf főherceg adta át a székes főváros lakóinak. Akkoriban sehol a világon nem volt még ilyen nagy, összefüggő fedetlen jégpálya. Az akkori történésekről ezt olvashatjuk a retroblog.blogspot.hu portálon:
"A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a korcsolyázó tömeg fogadását, mikor is Rudolf koronaherceg ünnepélyesen megnyitotta kapuit. A jégpálya megnyitását az 1869. november 12-én a Duna parti Steingasser (Petőfi) kávéház kártyatermében megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet tette lehetővé, aki hosszas és kitartó közbenjárás után engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy a Városligeti tó egy részén minden télen korcsolyapályát alakítson ki, amin a pesti hölgyek és urak díjtalanul élvezhetik a korcsolyázás minden örömét. Az első „korcsolyacsarnokot” a tó partján felállított kéthelyiséges kis fabódé testesítette meg, ami 1874-ben tragikus módon leégett. Ezt követően a városvezetés végleges engedélyt adott az új épület megépítésére, ami pár éven belül fel is épült Lechner Ödön építész keze alól kikerült tervek alapján. A megnyitó után nagy lendülettel indult útjára a korcsolyások élete. A főépület díszes nagytermében csodálhatta meg a közönség a pazar kilátást. A legalsó szinten működött a korcsolyakötő helység, míg fenn a melegedő és a zenekari terem kapott helyett. Óriási lelkesedés kísérte a korcsolyázást a pestiek között, így a megnyitás utáni hetedik évben felmerült a bővítés kérdése. A kivételes lelkesedést az is indokolta, hogy ekkoriban sehol a világon nem volt még ekkora összefüggő nyitott jégpálya, mint a budapesti Városligeti. 1895-ben Francsek Imre tervei alapján neobarokk stílusú új épületet emeltek, és az építkezéssel egyidejűleg megkezdődtek a tó szabályozási munkálatai is."
Egy réges régi kép, a kezdetek kezdetéről:
....hogy hány és hány barátság kötődött korizás közben, hány szerelem kezdődött a jégen suhanással, vagy urambocsá' éppen botladozással a Városligeti Műjégpályán a sok-sok év alatt, azt össze se lehetne számolni! ( Hiszen, nem nem nehéz szerelembe esni ott, ahol a jégvarázs mellé még szerelmes dalt is küldhetett bárki a kedvesnek! "Szív küldi szívnek" szolgáltatás is létezett, a kért szám névre szólóan hallható volt a pálya mikrofonjaiból!) Azt nem tudhatjuk pontosan, hogy a jégen szövődött szerelmek közül hány végződött házassággal... Azt talán könnyebb lenne kiszámolni, hogy a párok közül, volt-e olyan, akik megismerkedésük színhelyén esküdtek örök hűséget egymásnak! Mert van ám erre is lehetőség, a műjégpálya dísztermében....
..kávézójában...
Azt sem szabad kihagyni, hogy a lakodalmas násznép a teraszra kilépve gyönyörködhet a szemben lévő Vajdahunyad várában, a jégen korcsolyázókban, akik között megszámlalhatatlanul sok a törzsvendég, a korcsolyázás, a jégtánc szerelmese! Akadnak olyanok is, akik ott próbálják leutánozni a jég csillagainak művészetét!
Mert a korcsolyázás nemcsak gyönyörű, hanem igazán művészi sport is! Igazolja ezt a világversenyek óriási, máig töretlen népszerűsége!
A huszadik század közepén, a hatvanas években a jég koronázatlan királynője és királya Ludmilla Belouszova és partnere Oleg Protapopov volt. Ők ketten, hosszú éveken át vittek mindent: olimpia aranyat, európa- és világbajnoki címet! Megérdemelten, utolérhetetlenek voltak!
Csodás ez a harmónia, ezek a biztos lépések, a csúszós jégen!
Még ma is aktívan korcsolyáznak! Nem olyan régen résztvettek a jég művészeinek 2015. évi gáláján:
Ekkor Oleg Protapopov 83 éves volt, Ludmilla Belouszova pedig éppen most, néhány nappal ezelőtt, november 22-én töltötte be a 80. életévét!
Nézem, csak nézem.... Hihetetlen a két idős ember könnyedsége, hogy még most is, ennyi idősen is képesek gyönyörködtetni bennünket!
Korizzunk! - ha tehetjük, lám'csak: érdemes!
Ugye??????
Utolsó kommentek